Zac: Az előző részben nem kevés dolog történt, először is a Csokis szeletek klikkekre osztódtak, és már olyan szövetség kavalkád van, hogy még én sem tudom kibogózni, míg a Citromos muffinoknál a férfi tagok próbálnak előnyt szerezni a lányoknál. *nevet* A próba kincskeresés volt az erdőben, mindkét csapat fej-fej mellett volt, de a legvégén Ash érdemeként nyertek a Muffinok, és a Csokis szeletek szavaztak ki egy embert. Aki nem más volt, mint Naomi, aki szívesen távozott, hisz magára is szavazott, az állapota érdekében, könnyes búcsút vett Dontól. A mai részben rengeteg izgalom lesz, hisz Wendy és Betty szövetségben van, és bevették közéjük Trudie-t, akit Wendy már nem igazán kedvel, Romeo-t kötélen rángatja Trudie, egy oktalan ügy miatt, míg Don jelenleg magára magadt, hisz szív szerelme kiesett, szóval lesznek még bonyodalmak, itt a Total Drama Zone-ban. *gonosz mosoly*

Főcímdal..
Reggel, A csokis szeletek kunyhójában
 

Trudie: Úristen, ez életem legjobb napja. *vigyorogva*

Trudie Wc-n: Elment Naomi éljeeeeeeen. *táncol*

Betty: Én azért sajnálom Dont. *aggódva*

Wendy: Pszzt! *befogja Betty száját*

Don: *felkel, kimegy a szobából*

Betty: Valami nincs rendben.

Wendy: Persze, hogy nincs rendben. *gonoszan néz Trudie-ra*

Wendy Wc-n: Nem hiszem el, hogy Betty-t behálozza ez a ez a.. *idegesen*

Trudie: Mi az? *bunkón* Te is kiszavaztad nem? *sunyin néz*

Wendy: Én.. nem szándékosan... *nyel*

Wendy Wc-n: Nem kell kikotyognom, hogy nem rá szavaztam. *mosolyog* Trudie had higyje, hogy az ő hülyeségének adok igazat. *kacsint*

Romeo: Elment és kész, essetek már túl rajta. *bunkón, kimegy*

Séf hangszórón keresztül: Na most minden kis csótány figyeljen ide! Az összes táborlakó jelentkezzen a szégyen mólóján kilenc órakor! *ordít* Az-az most rögtön! *ordít*

Mindenki: *kiszaladnak a kunyhókból a szégyen mólójához*

Séf hangszóval: Mindenki vigyáz állásban! *ordít* Ez nektek vigyázz állás? *egy pálcával ráüt a lábakra, kezekre* Lábak össze, karok le! *ordít* Előre nézz, fejet emel! *ordít*

Stella: Micsoda remek nap. *bunkón*

Séf hangszóval: Mit mondott az előbb katona?! *ordít*

Stella: Őőő, semmit?! *aggódva*

Séf hangszóval: És továbbra is a semminél maradjon, míg azt nem mondom, hogy mondhat valamit! *ordít* A mai próba nem lesz gyerekjáték, sőt mi több úgy vélem nem mindenki fogja túlélni. *ordít*

Edvin: Ja, persze. *bunkón*

Séf hangszóval: *megüti a pálcával*

Edvin: Ááá. *simogatja a karját*

Séf hangszóval: Az a parancsom, hogy gondoskodjak róla, hogy egy kivételével minden táborlakó maga alatt legyen, aki a legtovább bírja annak a csapata örülhet.

Mandy: Őhm.. Mi történt Zac-el? *halkan*

Séf hangszóval: Szájat befog. *ordít* Az első számú szabály, úgy kell szólítanotok, hogy Séf parancsnok *ordít* MEGÉRTETTÉK?! *ordít*

Mindenki: IGENIS SÉF PARANCSNOK!

Séf hangszóval: Kettes számú szabád, ha úgy érzik nem bírják tovább, csak meghúzzák a harangkötelet és most jön a hármasszámú szabály szeretném, ha már az első nap valaki feladná, tehát ez a nap nem ér véget, míg valaki ki nem nyúlik, és most rohanjanak a parta! NYOMÁS! *odít*

Mindenki: *ijedve elkezdenek rohanni*

Dorothy Wc-n: Jézusom, hol van Zac? Ha? *elkezd sírni*

Prisca Wc-n: Úristen, kinek van ilyen beteg agya, hogy a Séft nevezi ki parancsnoknak? *furán néz*

Romeo Wc-n: Végre egy jó kis edzés, már ki járt ez Romeonak. *kacsint*

Lent a partnál

Séf: Figyelem! Mindkét csapat felvesz a feje fölé egy-egy kenut, ha valaki leveszi a mancsát a kenuról, kiiktatom a versenyből! *ordít* És senki sem kap ebédet, míg valaki fel nem adja. *gonosz mosoly* KENUKAT FEL! *ordít*

Don: Ez nem olyan nehéz.

Edvin: Ez így sima ügy.. *kacsint*

Betty: Jajj én fel sem érem a kenut. *aggódva*

Séf: Akkor állj lábujjhegyen! *ordít*

Eltelt három óra, még mind a két csapatnak fent van a kenuja

Wendy: *korog a hasa*

Dorothy: *remeg a keze*

Séf: Mi van kisasszonyok?! Még csak három óra telt el.

Zac: *mosolyogva megjelenik* Úgy fest ma ugrott az ebéd. *kacsint*

Séf: Bizonyára nem is voltak annyira éhesek. *gonosz mosoly* Ha csak valaki nem akarja feladni.

Ash: *korog a hasa*

Mandy: Eszedbe se jusson Ash! *gonoszan*

További három óra telt el, még mindkét csapat ugyanúgy áll

Séf: *ül egy kissebb tábortűz mellett és mesél* Aznap 10-en mentünk be a dzsungelbe, és csak 5-en tértünk vissza..

Stella: *ásít* Remek, és melyik háborúban vett részt?!

Séf: KÉRDEZTE VALAKI KATONA?! *ordít* Nem emlékszem, hogy kérdeztem volna.

Stella: Mindegy. *bunkón* Biztos nem is járt háborúban. *bunkón*

Betty: Jajj skacok, én már nem bírom tovább, annyira elzsibbadt, a karom és a lábam is a sok lábujjhegyen állástól, hogy már nem is érzem egyiket sem. *szomorúan, elindul a haranghoz*

Séf: Úgy látszik van egy nyamvadt alakunk. *bunkón*

Don: Ne csináld ezt Betty!

Betty: *megfejeli a harangot*

Mindkét csapat összedől a kenuk alatt

Séf: *odameyg Bettyhez, a vállára teszi a kezét* Idefigyeljen, nincs miért szégyenkeznie.. *előveszi a hangszórót* KIVÉVE, HOGY CSERBEN HAGYTA A CSAPATÁT! *ordít* Ami a többi lúzert illeti, irány az étkező a vacsora az asztalnál!

Ash: Ahh, végre már! *boldogan felpattan*

Az étkezőben, mindkét csapat bennt van

Séf: Figyelem csótányok! Füleket kinyitni, tíz percük van az evésre, mielőtt folytatjuk a kiképzést!

Mindenki: ÉRTETTÜK!

Trudie: Öhm elnézést, Séf parancsnok, de hol az étel? *bunkón*

Séf: Itt van a szemük előtt. *gonosz mosoly, leveszi a kukát fedelét*

Edvin: Mármint a szemét ami a reggeliből maradt? *undorodva*

Séf: Jól mondja, de a háborúban nem válogatunk!

Edvin: *belenyúl a kukába* Egy fél alma? *furán néz*

Zac: Nos látom, hogy az irányítás megfelelő, átmegyek a stábsátorba, nem jön?

Séf: Biztos akad ott valami.. *elmennek*

Mandy: Pff.. én biztosan nem eszek ilyet. *flegmán*

Wendy: Ahj, igazad van én sem.

Romeo: *furán néz* Miért, nincs kedvetek a mai különlegességhez?

Wendy: Egy napon bizonyára valami híres állásom lesz, és nem fogom azt hallgatni, hogy hajdanán szemetet ettem. *bunkón*

Mandy: Héy Wendy, tudom, hogy mostanában hanyagoltalak, de már kezdtél hiányozni. *mosoly*

Wendy: Igen, te is nekem, annyira összevoltunk nőve, de amióta itt vagyunk nem is beszéltünk..

Mandy: Figyelj most rám. *gonosz mosoly* Látom, hogy Betty próbál téged behálózni, de ne dőlj be neki, kihallgattam, hogy a vallatókamrában, azt modnta, hogy te csak egy bábja vagy, és nehéz már megjátszani a barátságotok, szerintem ne szövetkezz vele, mert a végén ki fogsz esni.

Wendy: Micsoda? Te nem is ismered őt! Biztos nem tenne ilyet.

Mandy: Én figyelmeztettelek. *kacsint, elmegy*

Trudie: Már gondolkoztál, hogy ki legyen a következő akit kiejtünk?

Betty: Nem, miért? Ennyire meg kéne terveznünk?

Trudie: Itt mindent meg kell tervezni, ez a játék lényege. *forgatja a szemét*

Wendy Wc-n: Amióta Trudie is a szövetségünk tagja, Betty többet lóg vele, mint velem, lehet, hogy igaz? *aggódva* De..dehogy.. *lehajtja a fejét*

Edvin: Remek, pont ilyen undorító kaját kell ennünk..

Ash: Pont ez illik hozzád. *bunkón*

Edvin: Idefigyelj te tökmag. *goonoszan néz rá* Nem fogsz sokáig itt maradni azt garantálom..

Ash: Azt majd meglátjuk. *gonoszan néznek egymásra*

Stella: Ti fiúk annyira éretlenek vagytok. *bunkón* Büszkék vagytok magatokra?

Edvin: Pff.. a te pasid meg a szemetet eszi. *rámutat Romeora, aki a kukában van*

Stella: És én még tényleg azt hittem, hogy rendes vagy. *bunkón*

Edvin: Én.. mármint, bocsánat..

Stella: Mindegy, tévedtem, te is egy nagypofájú tuskó vagy.. *elmegy*

Edvin: *kínos mosoly*

Villan a kép. Az összes játékos kint van a parttól nem messze és bemelegítő táncmozdulatokat vesznek, a Séf irányításával

Romeo: *kikapcsolta a zenét*

Mindenki: *ijedten sóhajt*

Stella: Romeo mi a fenét csinálsz? *aggódva*

Romeo: Ha egyikünk feladja, az napra vége nem? 

Séf: Akkor végzünk, ha én azt mondom, hogy vége. Húsz fekvőtámasz! *ordít*

Romeo: *forgatja a szemét, elkezd fekvőtámaszozni*

Séf: Másnak is akadt valami mondani valója?!

Prisca: Öhm, igen! Mehetek a mosdóba?

Vált a kép, Prisca a mosdóban van, kezében egy felmosó fával

Prisca: Hát nem éppen erre gondoltam. *furán néz*

Az összes játékos az étkezőben, az egyik csapat az egyik asztalnál, míg a másik a másiknál

Séf: A következő feladatuk, hogy összehozzanak egy kétszáz szavas esszét. arról, hogy mennyire imádnak....engem. *mosoly* Bárki aki elmer aludni, vagy nem fejezi be a feladatot kikerül a versenyből.

Pár óra múlva

Séf: *Elveszi a lapokat, és elekzdi olvasni* Azért szeretem Séf parancsnokot, mert ő igazán nagyon, nagyon, nagyon, nagyon, nagyon, nagyon.. Ez csak egyetlen mondtat, közben 4 oldal nagyonnal.

Trudie: Hajszáll pontosan kétszáz szóba, nyugodtan megszámolhatja. *kacsint*

Séf: *Menne a többiekhez, de észreveszi, hogy Dorothy és Prisca elaludtak, rácsap az asztalra* A két nyavalyásnak annyi! A többiek mehetnek az ágyba és jelentkeznek a sportpályán 5 órakor!

Reggel a sportpályán, a séf és a megmaradt 8 játékos

Séf: Addig futnak a pályán, míg mind nem jutnak végig egy perc alatt, érthetően fejeztem ki magam? *ordít* GYERÜNK CSÓTÁNYOK, NYOMÁS!

Az összes játékos elkezd az akadálypályán végigmenni

Ash: *próbál felugrani a falra, de visszaesik*

Romeo: *a kerékgumin próbál átmászni, de beragad* Az izmaim. *idegesen*

Wendy: *átugorja a falat, de beleesik fejjel a sárba* Fúj! *elkezd hányni*

Stella: Öhm Séf Parancsnok, van itt egy sebesült!

Wendy: Túl sok sár... *elkezd hányni*

Séf: Kongasson, és menjen a gyengélkedőre! A harci feladata véget ért!

Mandy: Aj aj szegényke. 

Séf: Nyomás vissza a pályára katona! Csak egy rossz mozdulat, és magán leszek, mint a bűz a latrinán!

Mandy: Ohh, már alig várom. *bunkón*

Edvin: *felugrik a falra, eldől*

Stella: *fent akad a kötélen*

Trudie: *bele ragad a sárba* EZ NEM ÉR! *idegesen*

Mandy: Tiszteletem a bukott katonának. *nevet*

Séf: Szerzett magának még egy büntetést.

Mandy: Jajj köszönöm. *gonosz mosoly, megpuszilja a séf orrát*

Mandy Wc-n: Mindig a hasznomra fordítom, azt, ha az emberek idegesek. *gonosz mosoly*

Séf: *elkezd vörösödni a feje*

Ash: Azt hiszem, most tényleg elvetetted a sulykot. *ijedten*

Mandy: Őőő.. lehet. *aggódva*

Séf: *gonoszan, a háttérben ijesztő zene szól* Egy... éjszaka.. csakis.. magának.. elkülönítve... kinn... a csónakházban!

Mindenki: *Ijjedten néz*

Mandy: Pff..na és? Ennél már rosszabat is kibírtam. *flegmán*

Villant a kép. Mandy bent ül a csónakházban, ahol mindenhol hegyes tárgyak vannak.

Mandy: *nyel egyet* Befoghattam volna, most az egyszer azt a nagy számat.

Az étkezőben, a többi játékos vacsorázik

Wendy: Kimegyek és megnézem..

Trudie: Mert? *gyanakodva*

Wendy: Semmi közöd hozzá. *bunkón*

Trudie: Hogy érted ezt? Nem osztod meg a titkaid a szövetséggel?

Wendy: Nem az, hogy nem osztom meg, hanem te már ennek a szövetségnek nem vagy a tagja..

Trudie: Ezt még megbánod..

Wendy: *gonoszan néz rá* Na megyek..

Trudie Wc-n: Hmm.. lehet, hogy Wendy szövetségben van Mandyvel? Hisz barátnők, vagy mik. *forgatja a szemét*

A csónakháznál

Wendy: *elemlámpával, és egy tál étellel, oda megy a csónakházhoz, és benyit* Hahó, Mandy!

Mandy: *sepreget* Ó szia Wendy. *mosoly*

Wendy: Tessék hoztam neked enni.

Mandy: Öhm..nem köszi..maradok a csalinál. *irónikusan*

Wendy: Pompás, a séf úgyis csak ezt az undormányt szolgálja fel, miután szánalmasan leszerepeltünk az akadálypályán

Mandy: *próbálja kihúzni az ''ételből'' a kanalat, de nem jön ki* Hagyjuk. *eldobja* Amúgy már jobban vagy?

Wendy: Persze, de most nem rólam van szó.. Miért csináltad ezt a séffel? Tudhattad volna, hogy bajba kerülhetsz..

Mandy: Miért lettél ilyen merev mióta Bettyvel barátkozol?

Wendy: Én nem is vagyok merev. *feláll, kihúzza a hátát*

Mandy: Mostanában olyan tökéletes akarsz lenni..

Wendy: Te meg mindig megszeged..

Mandy: Nem, csak azt amit szeretnék. *kacsint*

Wendy: Oké, jó talán megváltoztam, és már a te szemedben máris buta merev lúzerré váltam. Igaz? *aggódva*

Mandy: Hát...

Wendy: Ajj..

Mandy: Akkor miért változtál meg?

Wendy: Mert, ha azt csináltam volna, mint te akkor kihajítottak volna egy hallal telt kunyhóba!

Mandy: De itt a legjobb barátnőd a kunyhóban. *kacsint*

Wendy: Hát..

Mandy: Na jó mindegy, hagyjuk ezt a beszélgetést, és inkább harapjunk valami finomságot.

Wendy: Ohoho, már megint elment az eszed? Két álló napja nem ettünk mást, csak ezt ragacsot. A séf sosem adna nekünk olyat..

Mandy: Oh, látod itt a bökkenő? Máris megfeledkeztél mire tanítottalak? A trükk, hogy nem szabad kunyerálni. *kacsint*

Wendy: Tényleg. *sóhajt* Miért már most is van nállad?

Mandy: Nincs, de ismerem a lelőhelyét. *kacsint* Habár közben ismételten megszabadulsz a jó kislány imidzsedtől, egy pár szabály megszegés miatt..

Wendy: Csináljuk, benne vagyok. *gonosz mosoly*

Mandy és Wendy odalopóznak a stábsátorba, majd lassan átmásznak az asztal alatt, miközben a Séf történetet mesél Zacnek, a lányok odaérnek a hűtőhöz, és elkezdik kipakolni

Wendy: *Halkan* Ha rajta kapnak, nekünk befellegzett..

Mandy: Pff..nyugalom. És most te jössz..

Wendy: *megfogja a csalis vödröt, beleteszi a hűtőbe* Egy kis ajándék, a tanoncoktól. *gonosz mosoly*

Mandy: Végre visszatértél. *megöleli*

Elkezdenek kifele futni a sátorból a nagy degesz étellel, bent az egyik bungallóban, mindenki eszi a finomságokat

Stella: Jézusom, és mik ezek a béna háborús történetek? A csávó abszolút megszállott..

Prisca: Csajok, egyértelmű, hogy a körmöm nem harci kiképzésre való. *nevet*

Dorothy: Most komolyan, ha katona akartam volna lenni jelentkeztem volna oda..

Wendy: *elveszi az utolsó sütit*

Betty: Oké, azt hiszem elég volt.

Wendy: Nem, nem, nem , csak még egyet. *megeszi* Ohh, igen, az utolsót nem kellett volna. *megfogja a száját, kiszalad*

Kint a tornácon

Wendy: *elkezd hányni*

Mandy: Szóval ismételten, nem vagy makulátlan. *mosoly*

Wendy: Na jó ez tényleg undi volt. De most, hogy ismét jóba lettünk, újra megtenném. *gonosz mosoly*

Mandy: Még mindig kidobhatod a baráti körödből Bettyt. *kacsint*

Wendy: Hát, fontolóra vettem. *kacsint*

Séf hangszórón keresztül: Figyelmet kérem az újoncoknak, a kiképzés következő része holnap veszi kezdetét, 10 órakor, és ha megtalálom azokat akik elcsórták a desszerteket, kitaposom a belüket. *gonoszan*

Az erdő közepén egy fán lógnak a versenyzők, a Séf mellettük áll

Séf: Aminek most részesei az egy ősi kínzási módszer, mostanra a vér már a fejükbe áramlott, a következő rész az émelygés, amit szédülés és egyensúlyzavar következtetnek, ahogy a vér a szemükbe kezd áramlani, akár még ájulás is bekövetkezhet.

Edvin: *elájul, leesika  fáról*

Séf: Semmi vész, kutya baja.